A nyári pihenőidő alatt szervezkedés kezdődött, egy amolyan utolsó nagyobb próbálkozás, hogy itt újraéledjen, ami egykor kialudt. Egy törökbálinti edző, sok új játékos..., hamar összeszoktak és elkezdődött valami ezt mindenki érezte, látta. Egyre többen jártak ki a Dorog mérkőzéseire, majd egy III. Kerület ellen megnyert 1-0-ás mérkőzésen a lefújás után az addigi "b-közép" tagjai és még néhány srác úgy döntött a sikerekre való tekintettel, hogy elkíséri és meglepi a csapatot azzal, hogy - a győzelmekért cserébe - idegenben is hallatják hangjukat. A II. Kerületbe vitt az utunk, a Pénzügyőr otthonába, ahova autókkal mentünk. Ez volt az újabb nagyobb mérföldkő a dorogi labdarúgás és szurkolás újjászületésében, ugyanis innentől kezdve már minden hazai és idegenbeli mérkőzésen ott voltunk 15-20 fővel minimum.
Az utolsó őszi mérkőzésre egy kiírással készültünk: "Köszönjük!" - és ebben minden benne volt, ezt nem kellett tovább magyarázni...
Majd megbeszéltük, hogy gyűléseket szervezünk különböző időközönként. 2011 decemberében a dorogi futball történetében - a D-Town Ultras (DTU) után - létrehozzuk a második ultracsoportot. Majd a januári gyűlésen megszületett a nevünk, a címerünk és ezzel megszületett a Rosso-Nero Martelli. 

És ami a csoportunkat illeti a megalakulás óta; az első év után sok kaland és túra áll mögöttünk:

Tavaly januári megalakulásunk után fokozottan vártuk a tavaszi szezon kezdetét, 1-2 felkészülési mérkőzésen is jelen voltunk. Majd folytatódott a 2011/12-es bajnoki évad, amit akkor még a Duna csoportban töltöttünk a bajnoki cím egyik esélyeseként. Végülis a második helyen végeztünk az Érd mögött, de elmondhatjuk, hogy a "bajnoki döntőben" a későbbi bajnok Érd otthonába közel 100-an utaztunk el, ami NB3-as szinten úgy gondolom példátlan! Lufikkal, hatalmas füsttel és trianoni megemlékezéssel is készültünk. Ez egy komoly emlék marad a csoport életében még akkor is, hogy egy meccs hajrájában kapott góllal végül 1-0-lal alul maradtunk és ezáltal bajnok lett ellenfelünk. Komolyabb emlék még a Tatabányán megvívott Sárisáp elleni megyei rangadó, amelyet követően csoportunk meglátogathatta a megyeszékhely rendőrfőkapitányságát is a mérkőzés lefújása után történtek miatt (megj.: nem bűnösként, hanem tanúvallomás céljából).

Aztán a nyári pihenő után már a Bakony csoportban kezdtük meg őszi hadjáratunkat nem kis túrák tudatában. Szinte az egész nyugati országrészt bejárhatjuk csapatunknak szurkolva, a Balatontól kezdve Sárváron, Körmenden vagy Nagykanizsán keresztül. Az őszi szezonban alakultak az eredmények papírszerűen és váratlanul egyaránt, ugyanis egy érdekes, fordulatos csoportban vívhatjuk küzdelmeinket. De tudjuk az első 2 helyezett marad bent, a 3-6. hely között pedig selejtezőt kell vívni a bentmaradásért. Mi pedig az őszt a 6. helyen zártuk, viszont nagyon közel a bentmaradást jelentő második helytől, illetve a listavezető Balatonfüred is még látótávolságon belül.

Andráshida kivételével csoportunk fentállása során minden hazai és idegenbeli bajnoki mérkőzésen képviseltette magát számos koreográfiát avagy kiírást bemutatva.

A jövőben szeretnénk tovább haladni a megkezdett úton; ezután is egységesen, kitartóan szeretnénk szurkolni és ott akarunk lenni a csapat mellett az ország minden pontján!

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés