Szurkolói csoport(ok): 

Rosso-Nero Martelli (2012 -  )
D-Town Ultras (1993 - 99.)

Rosso-Nero Martelli:

Jelenleg is működő csoportunk 2012 januárjában alakult meg hivatalosan.Az elmúlt évtized szánalmas vergődéssel telt, - bár ekkor is volt hazai mérkőzéseken szurkolás, ha csak 3-4 fővel is, de a B-közép ebben az időszakban is élt - majd 2011-ben drasztikus változások következtek, Mayer László beszállt a dorogi fociba, edzőt hoztunk Törökbálintról, Miskei Attila személyében és több játékos is idekerült Törökbálintról, illetve más kluboktól. Majd elkezdődött egy olyan menetelés, amelyre csaknem egy évtizede nem volt példa.

Ahogy jöttek az eredmények, egyre többen kezdtek odaállni a "keménymagba" szurkolgatni. Egy III. Kerület ellen 1-0-ra megnyert hazai meccs lefújását követően, (valamikor 2011 őszén) néhányan megbeszélték, hogy 2-3 kocsival elmennek a következő mérkőzésre, idegenbe.
Az ellenfél a Pénzügyőr volt, éppen kezdésre értünk oda, a stadion melletti utcákban már zúgtak a dalaink - a csapatnak óriási meglepetés volt ez. Nyertünk is 2-0-ra.
Ez egy fontos fordulópont volt, ugyanis ettől a meccstől kezdve (Andráshida kivételével) minden(!) hazai és idegenbeli bajnoki, de olykor felkészülési mérkőzésen is képviseltük a dorogi szurkolókat.

Majd az év vége felé megbeszéltük, hogy szervezzünk gyűléseket, ismerkedjünk meg egymással. Havonta egyszer találkoztunk is. Karácsony előtti napon bejelentettük, hogy szervezett szurkolói csoportként működünk tovább, elkezdtünk gondolkodni a csoport nevén.
Januárban pedig választás esett a csoportnevünkre. Rosso-Nero Martelli. Olaszos név, a Rosso-Nero a csapat színeire vonatkozik, a Martelli pedig kalapácsot jelent. Amely Dorog egyik legelterjedtebb motívuma (az egykori bányászatból adódóan).

Január volt még csak, a szezon március közepén kezdődik. Alig bírtuk kivárni, hogy első hivatalos meccsén túl legyen csoportunk. Az utolsó felkészülési mérkőzésünkre el is mentünk, amely Felvidéken volt, a Párkány ellen.

Majd eljött az első hivatalos bajnoki mérkőzés. Elkészült a drapink is, kiraktuk. Színes füstöket gyújtottunk be és fáklyákat. Elkezdtük a szurkolást. Az ESMTK volt az ellenfél.
Innentől kezdve a 2012/13-as szezonban Zalaegerszeg-Andráshidán megrendezésre kerülő mérkőzés volt az egyetlen, ahol csoportunk nem vett részt. Vasárnapi időpont volt és egyedül tömegközlekedéssel tudtunk volna lejutni, de vissza már aligha.

Mint ahogy mondtam az elmúlt évtized során b-közepes szurkolás volt jellemző, így dalokban nem volt nagy változás és ez sajnos jelenlegi csoportunkra is kihat, kevés és elévült dalaink vannak. Viszont már hozzáláttunk némi újításnak, az elmúlt 1,5 év során több új dalt is bevetettünk és dolgozunk folyamatosan, hogy ne a '90-es évek végét idézze a szurkolásunk.

Csoportunk elsősorban ultra mentalitású, de sajnos főleg hazai mérkőzéseinken sok nem-tag is odaáll közénk, amely a látványt emeli, a minőséget már kevésbé. (Félreértés ne essék, a legnagyobb öröm számunkra, ha új arcok állnak közénk, segítik munkánkat, velünk énekelnek, akár csatlakoznának is hozzánk, csak akkor ne szotyizni, meg bekiabálni álljanak oda - ez a lényeg).
A 2012/13-as szezonban, az utolsó őszi mérkőzésünkön megjelent köreinkben a huligán stílus is, külön drapival. Róluk nem különösebben tudok mit írni, nem képzik a Rosso-Nero Martelli csoportot, önállóan működnek - néhány fővel.

Szeretünk pirotechnikát használni, főleg különböző színű füstöket, illetve görögtüzeket. De volt már, hogy konfettiztünk, vagy például a 2011/12-es "bajnoki döntőn" Érden vörös-fekete színű lufikkal készültünk.
2014-ben lesz klubunk 100 éves, erre szeretnénk készülni valami látványossággal. 

D-Town Ultras:
 

Alapítási éve: 1993 (a csoport 1999-ben megszünt)

Klubja: Dorogi SE

Törzshelye: Köztársasági úti stadion (kb.10000 férõhelyes), állóhelyi rész

Szimbóluma: a feljebb is látható szörnyeteg

Jelentõsebb helybéli csoport: nincs

D-Town Ultras on tour(leghosszabb utazásai): Baja, Bakonycsernye, Kaposvár, Paks, Veszprém, Zalaegerszeg

Barátai: Eastern Mastiffs Nyíregyháza, Ultras Red Front Dunavarsány

Ellenségei: a pilisvörösvári és a szigetszentmiklósi szurkolók

  A D-Town Ultras mindíg is a Duna-csoport "királya" volt, még akkor is, ha ezzel a Tromos és az ESMTK fanatikusai vitába szállnának! A dorogiak drapija nagyon szinvonalas és 10x1,5 méteres címerrel ellátott "lepedõ" volt. Állandó pirotechnikai bemutatóik: tüzeskedéseik és füstölgéseik élmény számba mentek és bizony az elsõ osztályban is megállták volna a helyüket. Többször koreográfiákat is összeállítottak, utazni kötelékben indultak el mindenhová, néha 30-40 fõ is útnak indult, ami az NB III-ban elég magas számnak mondható. Szimpatizátak a dunavarsányi Ultras Red Front és a nyíregyházi Eastern Mastiffs tagjaival. Szervezettségükre jellemzõ volt, hogy rendszeresen tagdíjat szedtek, de ha nagyobb attrakcióba vágták a fejszéjüket még azok a szurkolók is adtak nekik, akik amúgy nem is tartoztak a csoport tagjai közé. Kuriózum volt velük kapcsolatban az is, hogy nemcsak saját meccseiken lehetett látni õket, hanem a lehetõ legtöbb mérközést meglátogatták és szívesen tanulmányozták az elsõ osztályú táborok viselkedését, produkcióit, fotóztak és a látottakból ihleteket is merítettek olykor. Minden azt mutatta tehát, hogy hosszú távon is fejlõdõképes kis ultracsoporttal gazdagodik a magyar foci. Sajnos nem így lett...

1999 augusztusában a 3. Félidõ címû szurkolói magazinban a következõ üzenet jelent meg a D-Town Ultrastól:

"Gondoljuk, többen észrevettétek, hogy az utóbbi idõben nem nagyon jelentkeztünk a 3. Félidõ hasábjain. Ennek oka az, hogy nem volt olyan kiemelkedõ túránk, amelyrõl érdemes lett volna írni. Bár mindenütt megjelentünk, tavasszal voltak olyan túráink (elsõsorban a távolabbiak), ahol csak öten-hatan utaztunk el. Ennek okait részben az anyagikban, részben másban is kereshetjük, a lényeg az, hogy nem méltó a D-TOWN ULTRAS névhez. Mi, akik azzal szereztünk magunknak elismerést és hírnevet, hogy az utóbbi 6 évben az ország legtávolabbi pontjain is megfelelõ létszámban jelentünk meg a csapat teljesítményétõl függetlenül, nem tehetjük meg, hogy ilyen szerepléssel álljunk elõ. Sajnos nem úgy érezzük, hogy a közeljövõben ez a helyzet megváltozhat, így nem tudunk tovább fejlõdni. Ezért hosszabb megbeszélések után úgy döntöttünk, hogy a DTU'93 jó hírének megõrzése érdekében a csoport mûködését július 31.-tõl megszüntetjük. Természetesen ezen túl is szeretjük csapatunkat, és minden tõlünk telhetõt meg fogunk tenni annak érdekében, hogy segíteni tudjuk otthon és idegenben egyaránt. Dorogon továbbra is lesz szurkolótábor, de a D-TOWN ULTRAS transzparensei többé nem díszítik a kerítéseket. Lezártunk egy sikeresnek mondható korszakot. Lehet, hogy most egy kevésbé sikeres következik a dorogi szurkolók életében. Ezért arra szeretnénk kérni mindenkit, hogy mostantól a dorogi szurkolók teljesítményét ne hasonlítsa össze a DTU '93-'99 közötti idõszakával. Mi büszkék vagyunk arra, amit az utóbbi 6 évben DTU néven elértünk, ezért úgy érezzük, kissé fájó, de jó döntést hoztunk. Végezetül szeretnénk köszönetet mondani azoknak a személyeknek, szurkolói csoportoknak, akik az elmúlt 6 évben elõsegítették csoportunk fejlõdését, vagy akárcsak szimpatizáltak velünk. ... Üdvözlet minden igazi magyar ultrának!

(D-Town Ultras/1993-96)"

Szomorú, hogy egy ilyen szimpatikus csoport a megszûnés sorsára jutott, reméljük még azért egyszer újra éled az ultraság Dorogon!