Wikipédia: http://hu.wikipedia.org/wiki/Dorogi_FC
A Dorogi FC Dorog város labdarúgó egyesülete, amely jelenleg az NB III Nyugati csoportjának a tagja. A klub a 2012–2013-as évadban a magyar labdarúgó-bajnokság harmadosztályában, a Bakony csoportban bajnoki címet nyert, egyben kiharcolta az NB II-be jutásért történő osztályozó mérkőzésen való szereplés jogát. Visszalépés miatt, az osztályozó eredményétől függetlenül, mint a legjobb mutatókkal rendelkező harmadosztályú bajnok, a másodosztályban indulhatott volna. Azonban az egyesület nem rendelkezett másodosztályú licensszel, így a 2013-2014-es bajnoki évadban továbbra is az NB III tagja maradt.
Az egyesület 1914 tavaszán, Dorogi Atlétikai és Futball Club néven alakult, és az idők során 15 különböző sportág versenyszakosztályait foglalta magában.1921-ben Dorogi Atlétikai Clubra változtatta a nevét, majd a dorogi bánya vette át a klub támogatását. Az egyesület aranykora a második világháború után jött el. A csapatban ekkor olyan híres labdarúgók szerepeltek, mint például Grosics Gyula, Buzánszky Jenő, Varga János, Ilku István, Prohászka János, Karába János, Szuromi Antal, Monostori Tivadar, Szűcs Lajos és mások. A labdarúgó egyesület 1945 és 1977 között huszonhárom évadban szerepelt az első osztályban. 1927-ben, majd 1928-ban Corinthian-, 1952-ben pedig Magyar Kupa döntőt játszott, 1962-ben és 1991-ben két alkalommal nyert rangos nemzetközi kupát, valamint öt alkalommal volt a vidék legjobb csapata. A Dorogot a magyar labdarúgás vidéki fellegváraként jegyezték, amely az 1950-esés 1960-as évek egyik meghatározó klubja volt. A magyar labdarúgó csapatok élvonalbeli mérkőzései alapján számított eredményességi listán még jelenleg is a 20. helyet foglalja el.[1]
A csapat 1966-ban váratlanul kiesett az NB I-ből, ami után párszor még feljutott és megint kiesett, de 1977-ben végleg elbúcsúzott az első osztálytól. A klasszikus értelemben nevezett aranykorszakot követően is akadtak soraiban szép számmal klasszis labdarúgók, mint Mucha József, Schnitzer Imre, Laczkó István, Szabó József, Major Ferenc, Peszeki Jenő. Azóta a másod- és harmadosztályban szerepelt váltakozó sikerrel, de többször is igen közel járt az NB I-be való feljutáshoz. Ezekben az időkben is több kiválóság fordult meg a csapatban, mint Andrusch József, Kékesi Rezső, Sikesdi Gábor, Füle Antal, Orosz Ferenc, Arany László, vagy Szatmári Csaba. 1994-ben, a rendszerváltás utáni nehéz gazdasági helyzetben, amikor a bánya befejezte a klub támogatását, felmerült a megszűnés lehetősége is, de végül a városi önkormányzat megmentette a csapatot. Dorogon már több mint egy évtizede amatőr alapokra helyezték a klub működését, ennek megfelelően a játékosok munka mellett futballoznak.
A dorogi klub fennállása során több, mint harminc játékost adott a különböző válogatott csapatok számára, köztük olimpikonokat, Európa- és világbajnoki résztevőket. Az utánpótlás sorra ontotta a kiválóságokat, akik közül többen is más élvonalbeli csapatoknál folytatták a pályafutásukat. Ugyan akkor számos olyan jeles labdarúgó is szívesen igazolt Dorogra, akik korábban már megalapozták hírnevüket az élvonalban, mint Engelbrecht Zoltán, Arany Mihály,Csepecz János, Halász István, Magos Gyula, Mózner János, Sarlós András, Sulija Ottó, Vanicsek Zoltán és még sokan mások. Azonban nem csak a kiváló labdarúgók által szerzett hírnevet az egyesület. Soraiban a legnevesebb honi edzők közül is sokan munkálkodtak az idők folyamán, mint Szabó Péter, Sós Károly, Kléber Gábor, Jeny Rudolf, Kalmár Jenő, Ivanics Tibor, Szűcs György, vagy éppen Palicskó Tibor.
A dorogiak soraiból hárman is helyet kaptak az Aranycsapatban, köztük Buzánszky Jenő egyedüli vidékiként. A magyar válogatott valamennyi olimpiai, Európa- és világbajnoki részvétele során szerepelt dorogi kötődésű játékos a nemzeti csapatban, valamint két szakvezető személyében külföldi válogatottak szövetségi kapitányaként olimpia résztvevőként, egy ízben pedig Ivo Georgiev révén a bolgár válogatott tagjaként Európa-bajnokságon szerepelt labdarúgóval is büszkélkedhet. Az egyesület ország és világszerte kivívta a szakemberek és a szurkolók elismerését és szimpátiáját, amelyet emelt, hogy Dorog egy kis település, amely a klub legnagyobb sikereinek idején csak nagyközségi rangban volt. Elismerésének egyik megnyilvánulása volt, hogy évtizedeken keresztül meghívott vendége lehetett a Népstadion kettős rangadóinak, ahol a semleges szurkolók is a Dorogért szorítottak.
Dorog labdarúgó csapata a város közepén található, eredetileg tizenötezer fő befogadására alkalmas Buzánszky Jenő Stadionban játssza mérkőzéseit.
Története
Kezdeti időszak
A klub alapító tagjai 1914-ben
A dorogi bajnokcsapat 1927-ben
A korabeli játékoskijáró mérkőzés előtt
Az egyesület 1914 márciusában alakult Dorogi Atlétikai és Futball Club (DAFC) néven. A korai időkben a színe zöld-fehér volt. Az alapító tagok – többek között Bálya László, Czibor János, Csenki Ferenc, Csermák Vencel, Fridmann Hugó, Jeszenszky Ferenc, Kökk Lajos, Lébengút István, Papp András, Pfluger Miksa, Sáska András, Simon Ferenc és Turczer János – azzal a céllal hozták létre a sportklubot, hogy a Dorogon egyre népszerűbb labdarúgás hivatalos keretek között működhessen, és mielőbb elindulhasson a csapat a bajnokságban, továbbá azért, hogy a sportszerető településen méltó körülményeket biztosítson más sportágaknak is.[2] Bár az első világháború hátráltatta a dorogi sportot is, de1919-re, példás összefogással teljesen készen álltak a szervezett bajnokságban való indulásra. Volt saját pálya, szerelés is. Az egyszerűség kedvéért átkeresztelték az egyesületet Dorogi Atlétikai Clubra (DAC), és már az 1920-as évekelején megjelent címerében a bányászkalapács, noha a bánya ekkor még nem támogatta a klubot. Az 1919-1920-as évad volt az első hivatalos bajnoki évük, ahol legelőször szerepeltek, mégpedig az amatőr másodosztályban. Az akkor még újdonsültnek számító klub rövid időn belül nem csak a környék, hanem a megye legjobb csapatává vált. Az 1922-1923-as évadban bajnokságot nyertek. A magasabb osztályban is meghatározónak bizonyultak, ahol többször nyerték a bajnokságot. 1926 és 1929 között nagyszerű sorozatot produkáltak. Előbb dobogón végeztek, majd három egymást követő évben is bajnokok lettek. A hatalmas lelkesedést és a nagyszerű eredményeket látva a DAC megnyerte a település és a térség legmeghatározóbb cégének, a dorogi bányának a támogatását.
A Dorog már az 1920-as évek végére országos hírnévre és elismerésre tett szert. A ragyogó eredmények mellett stílusosan is játszott a csapat, további híveket szerezve magának. Ezekben az időkben a Glatzner, Bárdos, Reisinger, Körmendi, Frayt, Horváth, Szloboda, Kálos, Höfflinger, Szedlacsek és Varga összetételű gárda szerepelt a leggyakrabban, az edző Nagy Sándor volt. A korszak különböző amatőr válogatott csapatainak gerincét - többek között a Megyei-, Kerület-, Regionális és az Amatőr válogatottnak - dorogi játékosok adták. Az 1920-as évek végén és az 1930-as években ha lehet, még csak fokozódtak a sikerek. A csapat kétszer a Corinthian kupa döntőjéig menetelt, ráadásul két egymást követő évben, de mindkétszer alulmaradt, többek között egy ízben a MAC profi klubbal szemben. Stolmár Károly edző irányítása mellett bajnokságot nyert a csapat, a Magyar Kupában pedig a negyeddöntőig menetelt, amelyet a profiligás Szeged állított meg, mégpedig szegedi pályán. A kerületi döntőben,1928-ban a Szolnokot győzték le 1:0-ra, a Diósgyőrt pedig 7:0-ra verték. 1936-ban kitűnően bizonyítottak a Ferencvárosellen, és csak 4:3 arányban szenvedtek vereséget, majd története során ekkor került sor az első nemzetközi megmérettetésre, ahol gólzáporos mérkőzésen 7:6-ra legyőzték Érsekújváron a hazaiak kiváló csapatát. A magyar élcsapatok közül legyőzték az MTK-t és az Újpestet is. A csapat sikere a klubalapítás óta egészen a második világháború magyarországi eseményeiig töretlen maradt. 1939-ben bőven volt mit ünnepelni a 25 éves jubileum alkalmán, amelyet a csapat újabb bajnoki címmel tett még fényesebbé. A sikeres bajnoki szereplések mellett 1944-ben a Magyar Kupában az elődöntőig jutott a csapat. A döntőbe jutásért az ország akkori egyik legjobb csapata, aKolozsvár ellen játszottak idegenben, és kis híján még nagyobb meglepetést okoztak, de végül 4:3 arányban veszítettek. Ugyanebben az évben imponáló eredménnyel – 30 meccsből 24 győzelemmel, 5 döntetlen, 1 vereség, 118:24-es gólarány – nyerték az immár nemzetinek nevezett bajnokság harmadosztályát. A korszak leghíresebb dorogi játékosa, Farkas Imre, a magyar válogatott tagjaként részt vett az 1936. évi nyári olimpiai játékokon, Berlinben. Szintén megjárta az olimpiát Fekete Imre, aki egyedül álló módon atlétaként szerepelt az amszterdami olimpián. Frayt Miklóst első légiós játékosként Franciaországba, Hargitai Nándort pedig a Fradiba igazolták. Mellettük szintén meghatározó játékosok voltak Mészáros Ferenc, Bárdos Sándor, Csermák János, Turai Lajos, Pfluger Dezső, Lampert Mátyás, Klausz József és nem utolsó sorban Grosics Gyula. A második világháború azonban közbeszólt...
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
/> 
/> 
/>