Tavaly január, azaz a második születésnap óta elég sok minden történt. Először is lezajlott egy komplett tavaszi szezon, ahol a középmezőnyben végeztünk. Majd nyár végén megkaptuk a Magyar Kupa első fordulójában a Szombathelyi Haladást. És a 2014-2015-ös idény őszi felében bajnokok lettünk, de a tél sem telt eseménytelenül.

Megpróbáltuk összeszedni az első és második születésnap után a harmadik év legfontosabb eseményeit - szurkolói szempontból.

2014 márciusában kezdetét vette a 2013/2014-es tavaszi szezon, amely különösebb események nélkül zajlott le. Ahova tudtunk, oda elkísértük a csapatot. Győzelmek, vereségek vegyesen jöttek. 

Budaörsön csak 5-en voltunk ott, illetve csatlakozott hozzánk egy budafoki lány, de szurkolás itt nem volt, 4-1-re kikaptunk.
Majd azt a Diósdot láttuk vendégül, akinek edzője lett a korábbi dorogi sikeredző, Miskei Attila - aki Dorogon egy ezüstérem után a bajnoki címet is megszerezte. 2-0-ra győztünk végül. Ezen a mérkőzésen is - mint annyi más egyéb fórumon - megköszöntük a dorogi szolgálatát és az elért sikereket Miskei Attilának.

Jelentősebben várt mérkőzés talán a körmendi vendégtúra volt. Végül is nem történt ott sem semmi jelentős. 
Illetve kiemelt mérkőzés volt még a Csepel elleni hazai, amin közös bográcsozás és sörözgetés előzte meg a mérkőzést. Egy fekete füst ment tőlünk a meccs elején, de komolyabb előadásra nem került sor.
Időnként a két tábor együtt is énekelt, szóval minden téren barátságosan zajlott le ez a mérkőzés is, amit mellesleg 3-0-ra megnyertünk.

Balatonfüreden is ott voltunk, ám az időjárást - ahogy tavaly, úgy - most sem sikerült kifognunk. A hűvös, szeles időben 1-0-ra kikaptunk egy női játékvezető megmagyarázhatatlan ítéletei mellett.
A Győr tartalékcsapatát is meglátogattok, itt mi győztünk 1-0-ra. Megtekintettük az éppen renováláson áteső ETO Stadiont is.

Az utolsó előtti fordulóban kisebb közjátékkal ért véget a találkozó, ugyanis a kilencven akárhányadik percben, körülbelül 3 méteres lesgóllal győzött a BKV ellenünk.
Az utolsó fordulóban kb 10-en kísértük el autókkal a csapatot Tökölre, ahol 4-0-ás győzelem mellett kívántunk eredményesebb következő szezont játékosainknak.

Véget ért a 2013-14-es szezon, a 11. helyen végeztünk a tabellán, 37 ponttal.

Ezt követően a nyári szünetben a megújult Magyar Kupa kiírás szerint, már az első fordulóban megkaptuk a Szombathelyi Haladást hazai pályán. Végre egy NB1-es ellenfél. Nem jöttek szurkolók Szombathelyről, révén, hogy csak az 1. forduló volt, és egy szerdai nap. Mi azonban szép számmal ott voltunk, valamint a túlsó lelátó is sok érdeklődőt vonzott. Egységesen fehérben jelentünk meg, az mlsz szurkolóellenes intézkedései által létrejött országos szurkolói összefogás részeként.
Sokáig tisztesen helyt álltunk a pályán, sőt még a vezetést is megszereztük. Azonban kiegyenlített, majd a hajrában látszólag simán, 4-1-re nyerni tudott elsőosztályú ellenfelünk.
Mi a vereség ellenére, a harcosságot megköszöntük, így pacsizással zárult a mérkőzés, valamint az idei Magyar Kupa szereplés.

Majd ezt követően...

Olyan hirtelen kezdődött el a szezon, hogy az első, Nagyatád elleni mérkőzést egyből kihagytuk, de sikerült 2-0-ás győzelemmel kezdeni a 2014/2015-ös szezont. Azonban a Győr tartalékcsapata ellen már ott voltunk, és a felhőszakadásban, egy szoros meccsen folytattuk a remek kezdést, egy újabb győzelemmel. A mérkőzés hajrájában, a felhőszakadás óta rajtunk tapadó ruhát levéve, félmeztelen szurkolásba kezdtünk, illetve egy görögtűz is megvilágította az esős, borongós lelátót. 

A következő héten kb 15-en lementünk Veszprémbe, ahol egységesen, fehér pólóban jelentünk meg. Ezzel mi is csatlakoztunk, ahhoz az országos összefogáshoz, amit az ml$z intézkedései váltottak ki (szurkolói kártya, szkenner, pyro kitiltása NB3-as meccsekről is). A jelenlévő veszprémi szurkolókkal (főleg QCU) a mérkőzés folyamán többször is "szarházi...mlsz" felelgetősbe kezdtünk. A meccs gól nélkül ért véget. 
Majd következett a bányásznapra időzített, csapatunk és a dorogi sport 100. évfordulóját megünnepelendő, Diósd elleni hazai mérkőzés. Erre a találkozóra komoly pirotechnikai mutatvánnyal, egy babérkoszorúval keretbe foglalt "100" feliratú drapériával, valamint egy "Hagyomány, Dicsőség, Szenvedély" kiírással készültünk. Mindkét félidőt némi késéssel tudták csak elkezdeni a csapatok a nagy mennyiségű pirotechnikai eszközök alkalmazása miatt. Az első félidőben kb 12 görögtűz, míg a második félidőben jó pár görögtűz, illetve fekete-piros füstök szálltak a magasba, és terítették be a hosszanti lelátó csaknem teljes területét. A műsor során egy kevés tűzijáték is megjelent.

Szeptember idusán, már a félig kihűlésben lévő Balaton partjára látogattunk, ahol a hajrában, nyögvenyelősen sikerült 2-1-re győzni. Nagyjából 12-13 fővel jelentünk meg és egy felejthető szurkolást produkáltunk. Holott a Balaton parti mérkőzések mindig jó hangulatban telnek, ugyanis valahogy mindig útba esik a zámolyi sörfőzde.:)
Pontosan a lefújás pillanatában, sötét fellegek közeledtek, és rövid időn belül el is kapott minket a nyár végi zivatar. Erre, valamint a győzelem tudatára megjött a kedvünk, hogy félmeztelenül, énekelve hagyjuk el a létesítményt és keressük meg a buszunkat. (A 'füredi túrák azok, amelyeket fennállásunk óta mindhárom évben meglátogattunk, de jó időt eddig még nem sikerült kifognunk, bár ennek ellenére már volt rá példa, hogy megmártóztunk - a finoman szólva - nem túl perzselő Balaton vízében.
Következő héten itthon fogadtuk az akkori listavezető Budaörsöt. Amellett, hogy 0-0-ra zárult a találkozó, talán tovább is mehetünk..

A rákövetkező héten csepeli barátainkhoz mentünk, ahol a hajrában szerzett találattal sikerült elhoznunk a három pontot. Nem voltunk túl sokan, nem is énekeltünk megállás nélkül. De időnként sikerült megdörrenni, valamint akkor íródott a "románokat oda-vissza éé..." kezdetű nóta, amibe a csepeliek is becsatlakoztak. Pirotechnikát a csepeliek kérésére nem alkalmaztunk, ugyanis felfüggesztett büntetésüket töltötték épp - egy kérdéses zászló miatt.
A két tábor, már-már hagyományszerűen egymás mellett, azonos szektorban szurkolt, jelezvén, hogy ezen a mérkőzésen is ellenfelek voltunk, nem ellenségek.

A 8. fordulóban a Sárvárt fogadtunk. Ellenfelünket néhányan elkísérték Vas megyéből. 3-1-re nyertünk, de a meccs nem erről marad emlékezetes, sokkal inkább arról, hogy a vendég ultrák (egységesen fehérben megjelenve) egy "Istenem, csak a románokat oda-vissza...Kitartás Minden Magyar Ultrának!" kiírást húztak ki.
 
Erre mi válaszként elkezdtük az előző héten íródott, románok oda-vissza legyőzésére utaló dalunkat, amibe, hasonlóan előző héten a csepeliekhez, a sárváriak is becsatlakoztak. Egész jó hangulatban ért véget a mérkőzés - a két tábort illetően is. Búcsúzásul megjegyezték a vendégek, hogy tavasszal várnak minket Sárvárra.

Mosonmagyaróváron egész jó időben szurkolhattunk, itt is lekerült a póló. 1-1-re végződött a találkozó.
Tökölre autóval mentünk néhányan. Itt visszafogott szurkolás mellett győztünk 2-1-re.
A 11. fordulóban került sor a régóta várt, 50. megyei derbyre,az ősi rivális Tatabánya ellen. Mivel erre a hétvégére országos demonstrációt hirdettek a szurkolók - azaz minden stadiont üresen hagytak, vasárnap délután pedig a parlament előtt demonstráltak, köztük mi is - ezért szolidaritást vállalva (bár sokat vacilálva) úgy döntöttük, hogy bár megjelenünk a Tatabánya elleni mérkőzésen, szurkolás nem lesz. Mintegy 100 tatabányai foglalt helyet a vendék szektorban. Az elmúlt évtizedben, de akár évtizedekben nem igen fordult elő, hogy ennyi vendég szurkoló érkezzen. Ők se nagyon szurkoltak. 0-0-val végződött a mérkőzés, amit közel ezren tekintettek meg a helyszínen.

Másnap csoportunk néhány tagja képviseltette magát a parlament előtt megrendezésre kerülő szurkolói demonstráción. Folyamatosan robbantak a petárdák, füstök, görögtüzek gyúltak. A különböző - rivális - táborok minden irányból egyszerre érkeztek meg énekelve. Majd amikor mindenki megérkezett egységesen szóltak - a petárdák robbanásai mellett - a "Ria,ria Hungária", valamint a "Buzi ml$z" rigmusok, hidegkirázós délután volt.

A következő fordulóban Óbudára mentünk. 20-25-en foglaltunk helyet a vendég szektorban. A találkozón jelen volt rajtunk kívül az óbudai b-közép, továbbá egy "szabadságot az ultráknak" feliratú drapi mögött elhelyezkedő tábor, és mellettük még egy. Újpestiek, fradisták, vegyes társaság. Továbbá a Trollfoci is tiszteletét tette. A meccs elején nemzeti színű konfettiesőt mutattunk be, a találkozón időnként megdörrentünk, a hazaiak még ritkábban. A második félidőben ment egy közös "szarházi...mlsz" rigmus.

Jött két mérkőzés, amit 3-1 nyertünk meg. Először a élmezőnyben szereplő Újbudát hazai pályán, majd rákövetkező héten a Rákosmentét idegenben. Oda nagyjából 10 fős társaság kísérte el a csapatot. Néhányan csak a második félidőre érkeztek meg, mert az RKSK másik pályájára mentek.

Az őszi szezon zárómérkőzése sem telt eseménytelenül, ugyanis az eredményes őszi szereplést egy kis látvánnyal szerettük volna meghálálni. A 2. percben egy 11-essel azonban a BKV szerzett vezetést, de már a 9. percben kiegyenlítettünk, ekkor gyúltak be a füstök. Amire megérkeztek a szekusok, eldobálták, szétrugdosták a füstöket, az egyik be is robbant ettől. Majd a komoly események a lefújást követően történtek, amikor a végig alattomosan játszó hazaiak - a játékvezetők közreműködésével - fokozták a feszültséget ezen a parázs meccsen. A 93. percben egy visszarúgás során lent maradt egy dorogi játékos, de a spori azonnali piros lap helyett, inkább lefújta a meccset. Néhányan beugrottak a kerítésen, a játéktéren is volt kisebb lökdösődés, míg a túloldalon néhány idősebb néző került heves szóváltásba a BKV edzőjével(?). 
Ezt követően sem csitultak az események, ugyanis a szekusok a beugrált szurkolókat elkezdték kiszorítani és ütni. Sajnos időseket ütöttek, így azonnal mindenki a helyszínre sietett és ment az adok-kapok. Ebből az összetűzésből, valamint a pirotechnikai eszközök alkalmazása miatt rendőrségi feljelentést is tettek ismeretlen tettesek ellen.

Mivel a Budaörs otthon botlott a Veszprém ellen, ezért őszi bajnokok lettünk!

Azonban nem örülhettünk sokáig, ugyanis jött a hír, hogy néhány játékosunk jogosulatlanul szerepelt az őszi mérkőzésen, mert nem volt rendben a sportorvosijuk. Ennek következtében az Újbuda ellen 3-1-re megnyert mérkőzést 3-0-val az Újbudának írnák jóvá, így asztalon fosztanának meg minket az őszi bajnoki címtől.

Ezt keserű szájízzel elkönyvelve jött a következő csapás: ha azon a meccsen nem volt rendben valami, akkor az összes őszi mérkőzés érintett lehet, és akár 22 pontot is levonhatnak tőlünk, a kiesés szélére taszítva minket úgy, hogy bajnokként zártuk az őszt, valamint a 2014-es évet - legalábbis pályán elért eredmények alapján. (Az ügyet még vizsgálják, hivatalos döntés még nem született.)

Ilyen kaotikus körülmények között ért véget a Dorogi FC századik évfordulója - aminek külön öröm, hogy részesei lehettünk.

2015 januárja sem indult túl fényesen, ugyanis január 11-én elhunyt stadionunk névadója, az utolsó élő legenda, az Aranycsapat jobbhátvédje, Buzánszky Jenő. Emlékére, valamint az Aranycsapat tiszteletére mi is gyertyát gyújtottunk a Buzánszky Jenő Stadionban, a szobornál.

Továbbra sem tudunk semmi biztosat a pontlevonást illetően, így vegyes érzelmekkel várjuk a tavaszi szezont, hiszen vagy az első helyről vághatunk neki, vagy ki tudja hányadik helyről... De egy biztos, mi tavasszal is mindenhol ott leszünk, segítjük, biztatjuk kedvenceinket, hogy 2013 után újra nagy sikereket érjen el kisebbik hazánk szeretett futballcsapata!

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés