Mosonmagyaróvári TE-Dorogi FC  1 - 2  (1 - 1)

Kihagyott tizenegyesek, jó hangulat, Dorog-győzelem...

Így foglalható össze a Mosonmagyaróvár ellen megvívott rangadó. Nincs Európába még egy ilyen szoros bajnokság, mint ez, minden forduló után más áll az élen és az üldőzők sorrendje is folyton változik. A meccs előtt három 46 pontos csapat volt, csak a győzelmek száma és a gólkülönbség határozta meg a sorrendet. E szerint pedig az Andráshida után a Mosonmagyaróvár következett, míg mi a 3. pozícióbol vártuk a mérkőzést. (Úgy, hogy 2 hete még Balatonfüreden vívtunk akkori állás szerint "bajnoki döntőt")

Délután 1-kor indultunk útnak egy nagyobb busszal, kb. 25-en utaztunk és autókkal is jöttek néhányan, így a létszám 30 fölé emelkedett, ami betudható annak, hogy hatalmas létfontossága volt a meccsnek és számoltunk hazai szurkolók megjelenésével is.

Megérkezésünk után megérkeztek először a rendőrök kb. 2 autóval mintegy 10-en, ezt követően pedig a hazai szurkolók.
Menetrendszerűen a mérkőzés kezdetén kezdett el esni az eső és ez így a meccs végéig lazán ki is tartott.
A meccs elejét mi konfettizéssel kezdtük és egy "A győzelem a cél, mely mindennél többet ér" kiírással, míg az óváriak füstöt gyújtottak be.

A meccs első negyedében, nagyjából negyed óra elteltével 11-eshez jutottunk, itt volt a nagy esély a győzelem megszerzésére... De a büntetőt a kapus kivédte, ekkor a hazai publikum örült, de a kipattanót bevágtuk, ekkor már mi örültünk. Olyannyira, hogy mi is füstöket gyújtottunk mellette néhány hanggránát is robbant.

Nem sokkal később azonban a hazaiak kiegyenlítettek. Majd néhány perccel ezután ők is 11-eshez jutottak...
A büntető a kapufán csattant, így a félidő 1-1-gyel zárult.

A második játékrészt egy kis füsttel, minitüzijátékkal és néhány hanggránáttal kezdtük, ekkor állt is néhány másodpercig a játék a partjelző riadalma és a pályát elárasztó füst miatt. Majd közölték velünk, hogy a következőnél vége a meccsnek....

Egy órányi játék után Skita második találatával ismét megszereztük a vezetést. Mi minden erőnkkel segítettük a csapatunknak erőt adni, mert itt már csak egyetlen egy cél volt: megtartani a 2-1-es eredményt és kontrákra építeni. Talán 1-2-szer sikerült is eljutni kontrából az ellen kapuig, de a játék java részt a mi tizenhatosunk környékén zajlott, borzasztó nehéz fél óra volt. Volt, hogy a védő tisztázott, volt hogy Frank védett bravúrral. Itt, ezt a meccset csapatként nyertük meg... ugyanis sikerült megtartani az eredményt és ezen a "hatpontos" mérkőzésen IDEGENBEN tudtuk győztesen elhagyni a pályát jelezvén, hogy továbbra is igényt tartunk az aranyéremre.

A stadiont teljesen átázva, de örömmel hagytuk el és az óváriak által korábban lebeszélt közös sörözés keretében meglátogattuk a pálya melletti sörsátrat, ahol jól éreztük magunkat.:D
Sajnos rövid idő múlva indulnunk is kellett haza, mert buszhoz voltunk kötve, de maradtunk még volna... talán majd legközelebb.

Innen, ezúton kívánom, hogy a mosonmagyaróvári szurkolóélet ne szűnjön meg, mert egyrészt szükség van a kisebb táborok létezésére, másrészt szimpatikus csoport vagytok. Sok sikert nektek!